avagy minden, amit a nyomdafesték már nem bírna el

A tegnapi kiadós vacsora után a mai reggelit inkább kihagytam. A Buenos Aires-i “összekötőnk”, Marisa, aki Andrea fővárosi ismerőse - akit tulajdonképpen a barátnőm spanyoltanárán keresztül sikerült megismernünk, aki argentin, és pozsonyban oktat - küldött nekünk pár tippet hotelokra. Az egyiket közülük, a Hotel Vedra-t 165 pesos-ért le is foglaltuk. Ezután kifizettük az iguazu-i szállást, és shuttle buszt rendeltünk a reptérre. A városi taxisok persze verekedtek értünk, de a 60 pesos fuvardíjuk e téren elég versenyképtelen volt. Ezt felismerve az egyikük lement egészen 40 pesos-ig, de így sem járt sikerrel. Ha tudta volna, hogy mindketten közgazdászok vagyunk, jómagam ráadásul elég erős is alkudozásban, ezen nem is csodálkozott volna :) Maradt a már megrendelt shuttle busz. Read more

Reggel korán keltünk, hogy minél előbb a vízeséseknél legyünk. Reggel 9-kor már a pénztár előtt sorakoztunk. A belépő kifizetése után (40 pesos/fő), a bejáratnál kapott térképpel és tudnivalókkal a kézben elindultunk bejárni a területet. Maga a park egyébként kb. 5-8 óra alatt abszolválható, fényképezési kedv szerint. Az argentin turizmus ezúttal is bizonyított, a park egész területén ugyanis szinte lépten nyomon információs szolgálat, SEGÍTŐKÉSZ fiatal, egyenpólóban tetszelgő alkalmazottak álltak, akik bármilyen kérdésre készségesen válaszoltak és útbaigazítottak. Read more

Második nekifutásunk már sikeres volt, az előző napi sztrájk befejeződött, a gépek végre repültek. Ha majd egy órás késéssel is, de Buenos Aires-i átszállással délután 2 körül megérkeztünk Iguazuba. A szállást ezúttal előre lerendeztük, igy valamivel gyorsabban mentek a szinte már rutinszerűvé váló dolgok. Pontosabban csak mentek volna, mivel nekem és további 4 utastársamnak nem jöttek meg a csomagok. Read more

Reggel fél 7-kor keltünk, 7.00-kor pedig már a sötét, félig üres városon keresztül száguldott velünk a taxi a reptérre. Amilyen gyorsan kiértünk, sajnos ugyanolyan gyorsan vissza is jöttünk. Kiderült ugyanis, hogy az Aerolinas Argentinas légitársaság a mai nappal országos méretű sztrájkba kezdett, és minden járatát törölte. Az elégedetlen, hőbörgő turisták hadával együtt bővebb információkért minket is a légitársaság városi irodájába küldtek.
Read more

Reggel fél kilenckor már a hotel előtt várakoztunk a kisbuszra, mely a hozzávetőlegesen 65 km-re fekvő Postrierillos falucskába visz minket. Útközben szokás szerint összeszedtük a többi utast, ami ezúttal nem volt zökkenőmentes. Az egyik hostelnél vagy 20 percig vártunk egy 4 fős csoportra. Előző este valószínűleg bulijuk lehetett, mivel igencsak nehezen bújtak elő. A mellém lehuppanó vöröses hajú srácból pedig elég rendesen dőlt az alkohol. A sofőr ideges is volt a késés miatt. Mindenesetre 80 perces út után már a helyszínen voltunk. Read more

5-6 óra alvás után a 17-ből elég frissé tett. 06.45-kor Izelin városánál volt az újabb megállónk. Innentől kezdve szinte mindenki a Lonely Planet-ját tanulmányozta (direkt összeszámoltam, az első 8 széken ülőnél volt belőle pontosan 6 darab). 10.00 körül értünk be Mendózába. Read more

A délelőtt városnézéssel, szuvenírvásárlással és erőgyűjtéssel telt a hosszú út előtt. A csomagjainkat a La Sureňa nevű szállásunkon hagytuk, ahová 15.30-ra taxit hívtunk, mely a buszállomásra visz majd minket. Read more

Egy tragikus hír miatt sajnos meg kell szakítom a beszámolót, annál is inkább, mivel alanya - bár ne így lenne - erősen kötődik az úthoz.

Nincs szörnyűbb annál, amikor egy fiatal, sikeres, életerős fiatalember távozik közülünk. Hát még amikor barátról van szó. Igen, S-t a barátomnak tekinthettem, annak ellenére hogy alig pár hete ismertük csak egymást. Ő maga mondta ugyanis ezt nekem, amikor három napja, egy pozsonyi kiskocsmában ülve együtt elevenítettük fel közös argentínai élményeinket. S. nagy utazó és megszálott természetjáró volt, aki fiatal kora ellenére szinte már az egész világot bejárta. Volt Norvégiában, Új Zélandon, a Kaukázusban, és 2006-ban Chilében és Argentínában is. Ennek köszönhetően találkoztunk még elutazásom előtt. Rengeteg hasznos tanáccsal, értékes információkkal látott el. Segítőkészsége, önzetlensége, kedvessége és szakértelme a kezdettől fogva erős szimpátiát váltott ki bennem.

S. sikeres volt a munkájában, és nagy tervei voltak a magánéletében. Már a következő, mongóliai útját is tervezte. Megbeszéltük, hogy röviddel husvét után újra találkozunk. Ezekből azonban sajnos már semmi sem lehet, a sors keze ugyanis könyörtelenül közbeszólt :( Pár órája váratlanul jött és mellbecsapott a megdöbbentő hír, hogy S. ma kora este, a Magas Tátrában tragikusan életét vesztette egy vízesésnél…

Újra bebizonyososott, milyen igazságtalan is tud lenni a sors egyesekkel. A mai napon egy nem mindennapi, hihetetlenül értékes ember távozott közülünk!! Isten veled Sanyi, és még egyszer köszönök mindent. :( :(

A tegnapi megerőltető túra után ma pihenő napot tartottunk. Reggel megvettük az utolsó repülőjegyeinket Mendózából Iguazu-ba Buenos Aires érintésével, onnan pedig vissza Buenos Airesbe (összesen 371 dollár/fő). A város egyik mosodájában 12 pesosért kimosattuk a ruháinkat és elbuszoztunk Llao-lao-ba. Read more

9.30-kor kiadós, svédasztalos reggeli után elindultunk megkeresni a buszmegállót, ahonnan a Villa Catedral-ra juthatunk. Ez már a Nahuel Huapi (NH) nemzeti park területe, Barriloche-tól mintegy 13 km-re. Minden órában megy járat, maga a buszjegy pedig csak 3,5 pesos fejenként. A Villa Catedral az egyik legmenőbb és leghíresebb síközpont Argentinában, igazi Tiroli “fílinggel”. Felvonóval felmentünk a Refugio Lynch házhoz, ahonnan szép kilátás nyilik a völgyre, a NH tóra és magára Barriloche-ra is. 40 pesos helyett 27 pesos gyerekjeggyel mehettünk, biztos szimpatikusak voltunk a felvonós néninek :)

Read more

keep looking »