Nincs szörnyűbb annál, amikor egy fiatal, sikeres, életerős fiatalember távozik közülünk. Hát még amikor barátról van szó. Igen, S-t a barátomnak tekinthettem, annak ellenére hogy alig pár hete ismertük csak egymást. Ő maga mondta ugyanis ezt nekem, amikor három napja, egy pozsonyi kiskocsmában ülve együtt elevenítettük fel közös argentínai élményeinket. S. nagy utazó és megszálott természetjáró volt, aki fiatal kora ellenére szinte már az egész világot bejárta. Volt Norvégiában, Új Zélandon, a Kaukázusban, és 2006-ban Chilében és Argentínában is. Ennek köszönhetően találkoztunk még elutazásom előtt. Rengeteg hasznos tanáccsal, értékes információkkal látott el. Segítőkészsége, önzetlensége, kedvessége és szakértelme a kezdettől fogva erős szimpátiát váltott ki bennem.

S. sikeres volt a munkájában, és nagy tervei voltak a magánéletében. Már a következő, mongóliai útját is tervezte. Megbeszéltük, hogy röviddel husvét után újra találkozunk. Ezekből azonban sajnos már semmi sem lehet, a sors keze ugyanis könyörtelenül közbeszólt Pár órája váratlanul jött és mellbecsapott a megdöbbentő hír, hogy S. ma kora este, a Magas Tátrában tragikusan életét vesztette egy vízesésnél…

Újra bebizonyososott, milyen igazságtalan is tud lenni a sors egyesekkel. A mai napon egy nem mindennapi, hihetetlenül értékes ember távozott közülünk!! Isten veled Sanyi, és még egyszer köszönök mindent.